A csípő szerepe a Tai Chi-ban

2021.03.15

A Tai Chi elsajátításának egyik legnehezebb része amikor először elkezdjük felfedezni a csípőt, és a deréktájékot.

A nyugati (eredményközpontú) testnevelésünkben gyakorlatilag semmi sem készíti fel bennünket ennek a régiónak a tanulmányozására.

A csípő és a derék teljesen különböző testrészek. Bár ez a kijelentés triviálisnak tűnhet, de sok kezdő Tai Chi gyakorló számára nehézséget okoz ennek a megkülönböztetése. Mindez egyrészt azzal van összefüggésbe, hogy ezeknek a testrészeknek az érzékelése, beidegződése nem olyan érzékeny, mint pl. a kéz, vagy az arc esetén, másrészt az életmódunkból fakadóan a maradék kapcsolatainkat is elveszítjük ezzel a területtel. A mozgásszegény, ülő életmód hatására azok a területek, amiket nem használunk, leépülnek. Nem csak izom, de az izom-idegpályák szintjén szintén. Ezért van az, hogy kezdetben még leutánozni is nehéz egy-egy egyszerűnek tűnő gyakorlatot is, ha az olyan területre vonatkozik, amivel "elvesztettük a kapcsolatot"

A Tai Chi és a Chi Kung, illetve alapvetően a keleti mozgások ezért is nagyszerűek, mert mint ahogy a gyerek tanul járni, úgy segítik a teljes test mozgáskoordinációjának a javulását, a kritikus területek idegpályáinak visszaépítését, olyan külső, és belső területek aktivizálását, melyek nagyon fontosak, de a nyugati értelembe vett mozgásformákból teljesen hiányoznak.

Ilyen terület a csípő is, mely mint a továbbiakban részletezem majd óriási jelentőséggel bír a természetes emberi mozgás kivitelezésében.

Ahhoz, hogy megértsük a csípő szerepét nem orvosi, anatómiai szempontból kell vizsgálnunk, hanem ahogy azt az ősi keleten tették, tapasztalati úton.

A csípő gyakorlatilag egy ízület, amely a felső combcsont és a combcsont kapcsolatát képviseli. Gömbízület lévén komplex forgó mozgásokra alkalmas.

A csípőízület lehetővé teszi, hogy a láb a testhez képest mozogjon, így lehetséges a járás, a rúgás, és a különféle lábemelések.

A Tai Chi-ban a csípő területére a Kua kifejezés szolgál. A Kua nem csak az ízületet foglalja magában, hanem a hozzá tartozó környező övszerű területet is értjük alatta. (csípőgyűrű)

Nézzük meg hogyan mozog a csípő?

Fontos, hogy a csípőnek mindig mozognia kell, ami tulajdonképpen az egyes mozdulatok természetes következménye, amik a lábból indulnak ki. Ahogy az egyik Tai Chi alapelvünk a "A felső és alsó részek összhangja" fogalmaz: "Ha a kézfejek mozognak, akkor a keresztcsont is mozog, ezzel együtt mozognak a lábfejek és a szem követi a mozgást. Ha van olyan rész, amely nem mozog, az egész mozgásfolyamat koordinálatlanná válik és összekeveredik." (Havasi András: A nagy Tai Chi Chuan könyv)

A csípő önmagában passzív, azaz engedelmeskednie kell a nyomásnak, hagyva, hogy az erő, mozgás és energiaátvitelt fel, le, előre, hátra és oldalra mozgassa.

Ez a fajta "erőkényszer", vagy nyomás az ellenkező láb hajtóerejéből vagy a partner/támadó tolóerejéből fakad.

Ahhoz, hogy ez működjön a csípőnek érzékenynek, passzívnak "tisztának" kell maradnia.

Ne próbáljuk erőből mozgatni a csípőnket, hanem gondoljunk arra hogyan mozognak a fák a szél hatására.

A csípőnek lehetővé kell tennie a szabad mozgást. Ehhez a csípőket ki kell tudnunk lazítani, a mozgástartományát megnövelni. (feloldani az ott lévő blokkokat)

Gyakran előfordul, hogy a csípő és a derék területén öntudatlanul megfeszül, az egyensúly fenntartása vagy a test mozgatása közben. A feszültség általában a comb felső részén, a fenékén, az ágyékban, és az alsó hasban jelentkezik.

Természetesen mivel a testünk összefüggő részekből áll, így a mozgásban aktívan részt vesznek a térdek, és a bokák is.

A test ezen területei nagyon jól reagálnak egymás mozgásaira, és amikor egyik feszültté válik, a többi is korrigálni próbál és meghúzódik.

Ezek a feszülések, blokkok, még ha kis mértékűek is megakadályozzák a csípő- és derékforgást, mivel az ízületeket korlátozza a kötött állapot. Ennek hatására a mozgás felületessé feszültté válik, elveszíti a szabadságát, az energiák, erők áramlása akadályokba ütközik.

A feladatunk tehát az, hogy először megnyissuk, érzékenyítsük ezt a területet, hogy agyunk újra ki tudja építeni az egyes idegpályákat, és meg tudjuk adni a csípőnek a kellő szabadságfokot a mozgáshoz.

Erre nagyon sok rávezető, egyensúly, vagy toló kezek gyakorlat létezik. Ezeknek a gyakorlása során meg kell tanulnunk a megfeszülő részeket ellazítani, nyugodtnak maradni, és bízni a testünk természetes stabilitásában. A lesüllyesztés megvalósítása testi, és energetikai szinten az egyik legnehezebb feladat. Blokkolnak minket félelmeink, ösztöneink, melyek aktivitásba lépnek, ha érezzük, hogy kibillenünk az egyensúlyunkból. A napi stressz, a negatív lelki állapot, a dekoncentráltság szintén zavaró tényező. Annak érdekében, hogy legyőzzük az ösztönös és káros izomfeszüléseket meg kell tanulnunk feloldani a belső blokkjainkat, félelmeinket, és el kell tudnunk engedi azokat. Erre a Tai Chi-nak megvannak a megfelelő technikái.

Ha a csípő tartása, mozgása megfelelő (természetes), akkor jól fogja levezetni a felsőtest súlyát a combokba, a térdekre, a talpakba és a talajba. Helyes, természetes csípőelhelyezés nélkül a felsőtest súlyát a comb helyett a különféle más részeken osztja el, így az izmok, a térd és a boka feszülését hozva létre. Ugyanez visszafelé is érvényes. Ha pl. a boka nem elég laza, akkor a térd (aminek feszesnek kellene lennie) fog sérülni, majd feljebb a csípő.

Fontos, hogy a csípő feladata a súly lefelé irányítása mellett, hogy a felsőtest helyzetének fordítását szolgálja, miközben egyik lábról a másikra váltunk. Ez a passzív forgatással teszi meg, amikor megkapja hozzá a hajtóerőt a lábtól. Ennek a titka szintén a lesűllyesztés és a testsúly áthelyezésén van. Mindeközben a felsőtestet kényelmesen, lazán kell tartanunk, amikor az alap eltolódik.

Ha a csípő laza és természetes, akkor képes biztosítani, hogy a lábakból származó erő közvetíthető legyen felfelé a törzsbe majd a karok irányába. A csípőnek lehetővé kell tennie a lábak erőinek áthaladását akadálytalanul.

"A gyökér a lábban van, az erő lábakon keresztül fejlődik ki, a derék irányítja, és az ujjakon keresztül fejeződik ki."

A csípő gondoskodik mind a lábak, mind a lábak súlyának eltolásáról az energia leadásáról, miközben a felső test súlyát befogadja és levezeti a talajba

Így a csípő felelős a stabilitásért, a mobilitásért és az energiáért egyidejűleg.

A Tai Chi gyakorlataiban a súlyeloszlás folyamatosan egyik lábról a másikra tevődik át. A terhelés és lazítás megoszlásának egyszerűnek, magától értetődőnek kell lennie, ahol is az egyik láb terhelése következtében a test elmozdul a vezető lábtól a passzív fogadó lábhoz.

A laza csípő biztosítja a legyökerezést, lesűllyesztést, a combok és a talp közötti igazítást a lábakban, és erőfeszítés nélkül megakadályozza a térd és a boka nyomatékát és csavarodását, amelyet sok Tai Chi gyakorló tévesen összetéveszt a csípő vagy a derék mozgásával.

Ez a típusú legyökerezés nem statikus, nehéz vagy fagyos, hanem mozgatható, erőteljes és lényeges.

A mozgás tartománya meglehetősen konzervatív és csak akkor pontos, ha az ízületek valódi relaxációval rendelkeznek.

A test felsőrészét minél jobban el kell lazítanunk, különben a mozgás szabadságát korlátozó feszültségek alakulnak ki, hogy kompenzálják az ízületek feszességét. A megfeszítés, amint láttuk, nagyrészt ösztönös és nem szándékos. Ezért nagyon nehéz azonosítani és helyesbíteni, és nagyon sok feladatot igényel. Ehhez a gyakorlás közben folyamatos éberségre van szükség.

Noha a csípő mozgása végső soron nagyon egyszerű, nem könnyű a fentieket elsajátítani, mivel az elme szokásosan ellenállást fejt ki. Amikor megértjük ezt és be tudjuk építeni a Tai Chi gyakorlásainkba (sok-sok gyakorlás szükséges), úgy fognak oldódni testünkben a blokkok, a mozgásunk természetessé, harmonikussá válik, nő az egyensúly, és a biztonságérzésünk a mozgásban.