Tai Chi és Chi Kung - Tévhitek és Valóság

2020.12.05

A Tai Chi és a Chi Kung kapcsán elég sok tevhit él a köztudatba (ezekkel én magam is rendszeresen szembesülök) Ez nyilvánvalóan a hiányos, vagy felszínes ismereteinkből fakad, ami nem csoda, hiszen nem Kínában születtünk. 😁


Vegyük sorra mik ezek a tévhitek, és mi a valóság:


1. Tévhit: A Tai Chi es a Chi Kung egy torna.

Valóság: A Tai Chi egy kínából származó lágy stílusú harcművészet. Mint harcművészet igen hatékony, és kíméletlen. Azt is mondják rá olyan, mint "a vattába csomagolt vas", vagy "a harcművészetek királynője". A Tai Chi nagymesterei legyőzhetetlenek voltak, és szinte emberfeletti képességekkel rendelkeztek. Mindez nem az izomerőben mutatkozik meg, hiszen itt az ellenfél energiáit fordítjuk saját maga ellen, ezért is tűnnek olyan kecsesnek, lágynak az egyes mozdulatok, sokkal inkább a tökélyre fejlesztett "belső erőnek", a test, és a szellem egységének, és a nagyon kifinomult érzékszerveknek, mellyel a támadót játszi könnyebbséggel le tudták győzni, hiszen szinte előbb tudták, hogy az mit fog csinálni, mint ő maga.

Elvonatkoztatva a harcművészettől, itt nyugaton (és már keleten is) elsősorban az egészségre gyakorolt jótékony hatásai miatt Tai Chi-znak az emberek. Népszerűségét és ismertségét annak köszönheti, hogy mivel egy lágy stílus, így bárki végezheti korra, nemre való tekintet nélkül, sőt néhány kivétellel bármilyen egészségügyi állapotban is. A Tai Chi egészségjobbító, betegségmegelőző hatásairól már számtalan tanulmány készült, így mára ott tartunk, hogy pl. a fejlett nyugati társadalmakban a szociális intézmények, speciális orvosi intézmények beépítették a gyógyítási protokolljukba. Többek között olyan betegségek kiegészítő terápiájaként alkalmazzák, mint a stroke, daganatos megbetegedések, demencia, Parkinson-kór, sclerosis multiplex, vagy különféle szív, és érrendszeri betegségek. Sajnos Magyarországon ettől még nagyon messze vagyunk. (pedig nagy szükség lenne rá itt)

Természetesen ettől még ez nem azt jelenti, hogy aki fiatal, egészséges az nem gyakorolhatja a Tai Chi-t. Én magam is a 20-as éveimben kezdtem el, és igen vannak olyanok, akik továbbra is harcművészeti jellege miatt gyakorolják. Valójában, mint minden harcművészet ez is jóval több a test edzésétől, egy belső út, egy önművelés, egy folyamatos tanulási folyamat, egy belső kifejezési mód, egyfajta életforma.

A fentieknek megfelelően pedig a Tai Chi-nak több stílusa alakult ki. A hagyományos/autentikus (Yang, Chen, Sun, Wu) stílusok mellett megjelentek a nyugatiasított stílusok is, mint a Taoista, Integrál, Tai Chi flow stb. Ezeknek az új stílusoknak a célja mára már "csak" ténylegesen az egészségmegőrzés maradt.

A Chi Kung inkább hasonlít egy klasszikus értelembe vett tornára, én magam is úgy szoktam hirdetni, hogy "kínai torna", azonban itt is jóval többről van szó. A Chi Kung a test edzésén túl egy szellemi és energetikai edzést is jelent. Szemben a nyugati testedzésekkel, itt jóval nagyobb hangsúlyt kapnak a légzésgyakorlatok, a befelé figyelés, a belső szervek edzése, a megbomlott energiakeringés helyreállítása.
Minderről sokkal részletesebben itt olvashattok:
 https://www.mrchi.hu/l/tai-chi-es-chi-kung-mi-a-kulonbseg/

2. Tévhit: A Tai Chi es a Chi Kung az öregeknek való

Valóság: Erre a kérdésre részben az előző részben megadtam a választ. Annyiban egészíteném ki még, hogy a tapasztalat az, hogy a "Tai Chi-ra meg kell érni". Itt megint el kell ismételnem a Keleti és a Nyugati kultúrkörök, gondolkodásmódbeli különbségét. Keleten, Kínában az emberek ebben nőnek fel, egy gyereknek sokkal természetesebb, hogy Chi Kung-ozik, Tai Chi-zik, Kung Fu-zik, akár az iskolában, akár egy egyesületben, vagy akár a parkokban. Ott ez az élet része, és fontos, hogy ahogy felnőtté válnak az emberek, ugyanúgy folytatják a napi gyakorlást a tereken, parkokban stb. 

Nálunk a gyerekek, vagy fiatalok számára a Tai Chi, vagy a Chi Kung talán kicsit unalmas, lassú, vagy nem elég pörgős, ha egyáltalán rá lehet venni Őket a mozgásra sokkal szívesebben választanak valamilyen aktívabb sportot, vagy ha már harcművészetekről beszéltünk, akkor valamilyen külső stílusú (Karate, Kung-Fu stb.) módszert. 

Mindamellett nagy szükség lenne arra, hogy ezeket a "belső stílusú" mozgásművészeteket (akár a jógát is, vagy a meditációs technikákat) ugyanúgy elsajátítsák/megismerjék a gyerek is. Nagyon szerencsésnek mondhatja magát később az az ember, aki már fiatalon elkezdi ezeket művelni.

40 éves kor körül aztán ahogy idősödünk kezdenek kialakulni a különböző egészségügyi problémáink, amikkel már egyre inkább tartósan is együtt kell élnünk. Jönnek a különféle civilizációs, krónikus betegségek. Ekkor pedig sokan kiábrándulva az egészségügyi rendszerből, vagy ki-ki rádöbbenve önnön felelősségére ezekben a dolgokban kezdenek neki Tai Chi-zni vagy Chi Kung-ozni, vagy akár Jógázni. Természetesen ez jó, hiszen ezek a lágy stílusú keleti mozgások éppen ezekben az életmódbeli betegségeknek a megelőzésében, kezelésében, vagy visszafordításában érnek el nagyon jó eredményeket. Hozzáteszem nem rövidtávon, tehát a kitartás, és a rendszeresség ugyanolyan fontos, mintha bármilyen más sportba fognánk.

Érdemes tehát minél fiatalabb korban elkezdeni ismerkedni ezekkel a módszerekkel, vagy megismertetni vele gyerekeinket is.

Egyébként pedig egy autentikus Tai Chi edzés fizikailag ugyanolyan nehéz, megterhelő, hiszen nagyon sokat erősítünk, nyújtunk, megdolgoztatjuk az elmét (rengeteg a két agyféltekés gyakorlat). A lassú, körkörös lágy mozdulatok mögött kőkemény munka áll. Fizikai és szellemi munka. Próbálj csak meg fél órán keresztül Fa állásban, mozdulatlanul maradni, vagy mély lóállásban különféle gyakorlatokat végezni. 

3. Tévhit: Én inkább a pörgősebb edzéseket (pl. aerobic típusú) kedvelem, nem tudnám csinálni ezt

Valóság: Nem akarom elkeseríteni ezeket a szkeptikus embereket, de éppen hogy nekik lenne a legmegfelelőbb a Chi Kung és a Tai Chi.

Hogy miért? Mert olyan összetett mozgásokat tanulunk, ami mellett garantáltan nem lesz ideje az épp aktuális problémáján agyalni. Egy könnyen leutánozható aerobic órán jó esetben elfárad ami természetesen ad egy jóleső érzést (természetesen minden mozgás jó, nem ellene beszélek), de nem dolgoztatták meg az agyat, nincs meg a kellő koncentráltság, nem hangsúlyos a légzés és a mozgás összhangja. Itt viszont folyamatos koncentrációra van szükség a gyakorlatok mélysége megköveteli ugyanis hogy légy jelen fizikailag, és szellemileg is. Miközben mást csinál mindkét kezed, mindkét lábad, figyelned kell a tartásodra, a légzésedre, az egyensúlyodra is.

Új mozgásmintákat égetünk be, a rosszakat pedig szépen lassan felszámoljuk. Ahogy a test elkezd ügyesedni, egyre finomabb mozgásokra leszünk képesek, jobban érezzük majd a testünket. Kezdjük be- automatizálni az újfajta mozgásmintákat, de nyugalom, ilyenkor mélyítjük a gyakorlatokat, hozzáteszünk még egy alapelvet. A határ a csillagos ég. A mozgásodon azonnal látszódni fog, ha nem vagy jelen agyban is, vagy ha elveszted a koncentrációt. Kibillensz az egyensúlyodból, szétesik a gyakorlat. Tapasztalatból mondom, hogy azok az emberek, akik a leginkább szkeptikusok voltak, ők élik meg a legjobban ezeknek a keleti mozgásoknak az áldásos hatásait. Újra megtapasztalják az ellazultság állapotát, szinte hallani a mázsás kövek súlyát ahogy peregnek le a vállakról.